"Nem dobunk ki semmit!" - avagy maradék tejbedara és sütõtök hasznosítása

2011-10-15

sponsored links


Az a helyzet, hogy ronggyá mosogattam a kezem. Tegnap este óta 4 fõvel többen vagyunk, amelynek következményként ma 11 és 5 között idõszakban gyakorlatilag folyamatosan mosogattam a sógornõmmel közösen, mert úgy tûnt, mire két turnusban (gyerekek, felnõttek) lezajlottak az étkezések, plusz a fõzés nyomait is sikerült eltüntetni, addigra újra elkezdtek szállingózni az éhes egyedek vissza a konyhába. Újabb tányérok, poharak, evõeszközök gyûltek a mosogatóba, mert hiába próbálom én bevezetni saját családomban, hogy mindenki mosogasson el legalább maga után, a koszos edények általában gazdátlanok, senki nem tudja, ki tette oda, de akinek épp a kérdést szegezem, hát õ aztán biztosan nem.
Az a gyanúm, hogy a zoknizabáló szörny mellett él valahol a lakásban egy tányérmaszatoló mumus is, amely direkt az én bosszantásomra óráról órára produkál valamit az üres mosogatóba.
Odáig jutottam, hogy most már komolyan hajtok egy mosogatógépre.
Amíg volt, mindenkinek azt mondtam, hogy nem olyan fontos, simán meglennék nélküle. Most, hogy nincs (mert beépített volt az, nem hozhattam el a másik lakásból), be kellett látnom, hogy hiányzik. Nagyon.
Amikor ilyen sokan vagyunk, akkor fõleg érzõdik a hiánya; ma különösen sok tányér fogyott, mert a kis unokatesók szülinapja volt/lesz, úgyhogy köszöntöttünk, torta, sütik, miegymás.
Apósom meglepõen finom feketeerdõ tortát hozott az egyik keszthelyi cukrászdából, ahonnan én már pont azért nem veszek semmit, mert túl olcsó ahhoz, hogy jó minõségû lehessen; ezen a tortán meglepetésemre valóban tejszínhab volt, nem az a ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s